Csoffadok, csoffadok,
egyre inkább elfogyok,
csoffadok, csoffadok,
posvány fosvány lettem.
Régenvolt ízmaim,
hájasak,
akár a hegycsúcsok
havasak.
De sebaj!
A cigi az új szerelmem,
tüdőmben a tüdőrák,
napról-napra nő.
Eljön még tán a nap,
mikor újra kigyúrt leszek,
de addigra a tüdőbaj,
magával is vitt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
