Három óra, elfogyott a kóla,
Vörösek a szemek, harapnak a hajnali ebek,
Hátulról fognak az ölelő kezek,
Gépezek, s tudom hogy létezek.
Az érzelmi rétegek halmozódnak,
Mondom befékezek,
de a képeken túl lépek,
Mert a rét végén virágzik a növény a kék égnek.
Nem aludtam, vagy 4 órát,
Mégis két kézzel karolom át kacsóját,
Megérdemli mert szeretete megégeti,
A szívem drága szívem.
Szívjon ki egy kopaszon, legalább mindkét oldalon,
Borzalom hogy nem tudom a kétkezét,
Örökké magam mellett tartani, s ettől kell tartani,
Megérteni hogy nem kell több lepény neki.
Szakatt már az öreg dzseki drága pesti spanom,
Tudom hogy te vagy a legnagyobb fanom,
lehetnél a szanom
Viszlát, én elmegyek és tanulom a tanom.
Amivel oktatom a népet a végzetes utamon,
Barátom olvass, ha jön az unalom.
Üdv: LoveDrink
