Tegnap este álmatlanul forgolódván agyam újabb értelmi fellángolásba kezdett. Még annó, kiskölökként többször kérdeztem jóapámat, hogy ő hisz-e istenben, vagy az ufókban, vagy ezekhez hasonló természetfeletti fogalmakban. Erre egyszerűen mindíg azt válaszolta: "Hiszem ha látom". Ez a kijelentés viszont szerintem nem stimmel. Ha az emberi agy minden helyzetben úgymond realista módon dolgozná fel a kapott képeket, nem tudnék belekötni, de megteszem, mert megtehetem. Egyébként is, kéremszépen mi az, hogy realista? Mi a valószerű, és mi az, amit csak beképzelünk? Az elme befolyásolható, és sokkal aktuálisabb a következő állítás: "látom, ha hiszem". Vegyük példának okáért a skizofrenitást, de akár a betegséghez hasonló állapot "szimulálását" narkotikumokkal (LSD, gomba). Ki tudja, vagy ki mondhatja meg, hogy az olyan helyzetben látott dolog nem a valóság? Honnan tudhatjuk, hogy a józan ész lát tisztán? Sehonnan kéremszépen. Mindenki okoskodik, rossz ez, rossz az, ne csináld amazt. Megkérdem én: ha mindenki ugyanazt az utat követné, véletlenül nem maradna abba a fejlődés?


A társadalom lehet, hogy nehezen fogadja a neo-gondolkodókat, akik nem mindent úgy tesznek ahogy azt az aktuális "normák" megkövetelnék. Mégis, ha tehetitek: maradjatok önmagatok, ne hagyjátok hogy mások befolyása alakítsa a gondolataitokat. Mert abban nincs semmi új, semmi érték. Véleményem szerint.
Písz: LoveDrink