Remélem azok akik ide merészkednek ismerik Aldous Huxleyt. Akik nem azok meg takarodjanak olvasni. 

Szóval amit ezzel a bejegyzéssel akarok eljuttatni kollektív tudatunkhoz az csak annyi, hogy a Brave New World nem egy kritika. Csak egy lehetséges jövőkép. Őszintén szólva kezd a tököm telelenni azokkal, akik negatívan értelmezik eme mű által felvázolt jövőképet.  Huxleynk ugyanis egy dolgot nem szeretett, az pedig a személyi szabadság elvesztése. Bár a jövőkép ezt erősen kritizálja, láthatjuk hogy bár Bernard nem teheti azt amit akar a szép új világban, ugyanugy John se a szép régi világban. Mindkét személy a társadalom foglya, mindketten csak "kutyák, akik a szekért próbálják húzni". Ebben bármilyen csúnya vagy szép jövőkép   (amíg ember az ember ) egyezni fog. 

A személyes szabadságra visszatérve ahogy Huxleybákszi mondotta: "A szabadság nagyszerű elnevezés, ezért szeretnek élni vele. Azt gondolod, hogy ha a börtönt igazi szabadságnak nevezed, akkor az emberek rohanni fognak a fegyházba, és a legrosszabb a dologban az, hogy tökéletesen igazad van. A szó a legtöbb ember szemében fontosabb, mint maga a dolog. Azt az embert követik, aki legsűrűbben és legharsányabb hangon ismétli meg a szót." Ergo sum vitae szabadság nem létezett csak az őskorban, amikor bunkójog volt.  Nah de a legfontosabb, hogy ez még mindig nem egyértelműen jelenti azt hogy ez rossz.

Lényeg a lényeg arra akarok kijukadni, hogy a kollektív jóléte az emberiségnek nemesebb cél mint az egyén szabadsága. Ezért igenis szép az az új világ.

Zárásnak pedig egy idézet az Műböl: "Lombos gesztenyefák alatt, eladtál s én eladtalak. "